A település első írásos említése 1248-ban (IV. Béla király oklevelében) Serch névalakban történt, ekkor az egri püspökség birtoka volt. A település neve idővel többször változott: Syrecz, Zyrc, Szerc, Serch, Sercz. A XVIII. sz. végén az egri püspökség birtoklása idején Zeörc, később Zsirc lett, amely szláv eredetű szóból származik, makkot jelent. A XII. században idehajtották a disznókat makkolni. 1906-ig a neve Zsérc majd végül 1903-ban a község főjegyzője, Török István Lajos indítványára nemsokkal később Bükkzsércre változott. A Magyar Királyi Belügyminiszter rendelete 1906. május 25-én lépett hatályba (Zsérc utolsó járási értekezletén).

A török időkben hódoltsági területhez tartozott, népszámlálás csak 1786-ban történt, ekkor 631 lakost írtak össze. 1787-ben a községnek 1172 lakosa volt. Az itt lakók korábban az erdőből éltek, szén- és mészégetésből, zsindelypala-készítésből, az 1900 évektől summásnak szegődtek. Szorgalmas, dolgos emberek voltak – mindenhol szívesen fogadták őket. A település történetének legmagasabb népességszámát 1941-ben mérték 1743 fővel, mely azóta folyamatosan csökken Lakossága ma szőlő- és gyümölcstermesztéssel,  vadászattal foglalkozik vagy a nagyobb városokban találnak munkát. A falut ölelő hegyek déli lankáin kiegészítő foglalkozásként szőlőt termesztettek és borászkodtak, mely az utóbbi időben szerencsésen kezd újjáéledni – és a gyönyörű természeti tájak mellett idegenforgalmi vonzerőként jelenik meg a falu életében.

Miért „Zsérc” (ma Bükkzsérc) a település neve?
"Valamikor, nagyon régen, amikor még erdő borította e tájat, egy ember élt errefelé. Egy szélkét (cserépedényt) vitt magával. Abban volt egy darab avas vaj, zsír és pogácsa. És egyszer csak megbotlott az ember, elesett, a szélke összetört, tartalma pedig szétment. Amerre a cserépedény darabjai estek, Cserépfalu helység keletkezett. Amerre a zsír elfolyt, lett Zsérc (ma Bükkzsérc). A pogácsa Bogács felé gurult, az avas vaj (rossz vaj) pedig Noszvaj felé. Azóta nevezik így ezt a négy községet mind a mai napig."