Vízkereszt, Farsang                                                                   << vissza

Vízkereszt ünnepe - január 6 - összetett jellegű keresztény ünnep. Fő tárgya a kis Jézus imádására Keletről Betlehembe érkező "három királyok" /napkeleti bölcsek/ tisztelete, második vonása Jézus Krisztusnak a Jordán vizében való megkeresztelkedésének a napja, a harmadik vonása a kánai menyegző csodájáról, a víz borrá változtatásáról való megemlékezés.
A vízkereszt eredetileg Krisztus születésének ünnepe volt, és megelőzte a december 24-i karácsony ünnepét. Az ünnepnek ezt a tartalmát ma már csak a liturgiában használatos neve, az Epiphánia, vagy Theophánia őrzi. A hellénisztikus vallás kultúszaiban az istenek megjelenését jelentette. Alexandriában január 6-án az új bor élvezete idején a pogányok a nappal azonosított Dionüszosznak, a szőlőtermelés és bor istenének születésnapját is
megülték. Azt tartották, hogy e napon Dionüszosz a források vizét borrá változtatta.
A farsangot január 6-tól vízkereszt napjától hamvazó szerdáig számítják. Országonként vannak eltérések, mert Velencében már István napján - december 26 -, Spanyolországban Sebestyén napkor kezdődik - január 20 -, Rómában csak a hamvazószerdát megelőző napot mondják farsangnak, illetve karneválnak. Az olasz carne-vale szóból származtatják, de valószínűbb, hogy az ünnepeken felvonuló dísz kocsik, amelyek gyakran tengeri hajót ábrázoltak - carrus navalis - nevéből keletkezett a karnevál elnevezés.
Maga a farsang a német fausen, faseln mesélni, pajkosságot űzni szóból ered. A farsang "őshazája" Olaszország, ahol is a régi római Saturnalia ünnepekből keletkezett.
Olaszországban szinte népünnepély jellegűek a karneválok, különösen híres volt a velencei karnevál, a római farsang lóversenyeiről volt híres. Párizsban álarcosok vezetik körül a városban a boeuf gras-t /kövér ökör/ , de Németországban, Spanyolországban is nagyszabású álarcos felvonulások a divatosak.
Nálunk a farsanghoz gazdag szokáshagyomány kapcsolódik. Ilyenkor vannak az álarcos, jelmezes batyus bálok, de számos termésvarázsló, gonoszűző cselekmény, hiedelem is kötődik hozzá. Hosszú tésztát főztek a húslevesbe, hogy nagyra nőjön a kender. Sokfelé a vetnivaló kukoricát húshagyó kedden morzsolták, a szőlő négy sarkán egy-egy tőke szőlőt megmetszettek stb. A farsangi alakoskodó szokás közül legismertebb a Mohács környéki délszlávok alakoskodó felvonulása, a busójárás. Ez az ünnep a telet, hideget, sötétet legyőző tavasz egyik örömünnepe. Bizonyos húshagyó keddi szokások a farsang, illetve az egész tél elmúltát jelképezik, pl. farsangtemetés, télűzés, bőgőtemetés.
A farsang, a mulatságok idején bőségesen étkeztek, de kiadós húsételeket fogyasztottak. Elterjedt a kocsonya készítése sertéskörömből, sertéshúsból, és a farsangi fánk, mint az ünnep jellegzetes tészta ételeinek fogyasztása. A fánknak vidékenként más-más változatát sütötték, így ismert a túrófánk, az almafánk, a kubikos fánk, a csörögefánk stb.
 

Eddigi látogatónk: 92662