Újév                                                                                                       << vissza

Az újév az év első napja. A ma használatos január elsejei évkezdetet a XIII. Gergely pápa által 1582-ben megreformált Juliánus naptár tette általánossá. Az évkezdethez minden népnél számos, hagyományos gonoszűző, szerencsehozó népszokás kapcsolódik. Általános hiedelem szerint az újévi cselekedeteknek kihatása van az egész évre.
Korán keltek, például, hogy egész évben korán kelők legyenek, vidéken kútnál mosakodtak, hogy egész évben frissek legyenek. A gyümölcsfákat megfenyegették, hogy megijedve nagyobb termést hozzanak, a tyúkokat abroncsból etették, hogy sokat tojjanak, de voltak nagy zajjal járó "nyájfordító" szertartások, hogy az állatok egészségesek maradjanak, újévi népszokás az ólomöntés is.
Újévkor az ebédre főzött savanyú malacaprólék-leves, káposztaleves, savanykás, pikáns ízével kicsit segített a szilveszteri másnaposságon, de szokás lencse-, bab- és csirkelevest is készíteni. A főétel azonban újévkor a malac, amely ormányával felénk túrja az új esztendő szerencséjét. A szopós malacsorból kikerült, kellőképpen elkészített, piros-ropogósra sült malac a jó ízek harmóniájával telített étel, régtől fogva híres készítménye a magyar konyhának. Találkozhatunk azonban a szerencse e szimbólumával malacpörkölt formájában is. Ez is csak szopóskorú malacból készülhet, puhahúsú minden, felesleges zsírtól mentes, hogy a pörkölt a kissé másnapos gyomrúaknak se legyen nehéz. Édes-nemes, csípőség mentes, de tűzpiros paprikával készült igazi magyaros étel, a házi tarhonya illik hozzá.
Desszerként szokás csörögefánkot adni, de főleg vidéken találkozhatunk a karnevál előhírnökével, a farsangi fánkkal is. 

Eddigi látogatónk: 96727