Egy matyókirándulás emlékei                                              << vissza

Matyóföldi kirándulást a hon- és népismeret modul jegyében tervezték, szervezték. A tájegységet bemutató kirándulás elméleti része már az utazás során megkezdõdött. A színvonalas és részletes elõadást szellemi totó követte, mely a térséget érintõ kérdésekbõl állt. Elsõ állomásunk Mezõkövesd volt. Elõször a Matyó Múzeumot néztük meg, ahol a speciális öltözékeket és motívumvilágot láthattuk. Tanulmányozhattuk a paraszti háztartás kellékeit, a ház berendezéseit, a summás- és napszámos élet dokumentumait. A lakodalmi menet "résztvevõi" pedig szemléltették a ruházatot, melybõl - mint megtudtuk - következtetni lehet rokoni viszonyra, rangra, gazdagságra. A múzeum közelében található római katolikus templomnak több érdekessége is van. A barokk épület oldalkápolnája gótikus stílusban maradt fenn. Itt láthatjuk azt az egyedülálló freskót is, mely népviseletben ábrázolja Mezõkövesd népét. A festõ megjelenítette ezen a képen saját családját is.
A Hadas városrész õrizte meg Mezõkövesden a régi település képét. Az itt lévõ házakat részben felújították, részben pedig korabeli stílusban építették fel. Ez a városrész ad otthont a hagyományõrzõ idegenforgalomnak. Az itt található épületek szolgálnak a népi mesterségek bemutatására. Megtalálhatjuk a tojásfestõ, hímzõ, bútorfestõ, szövõ, üvegcsiszoló, játékkészítõ, fazekas, babakészítõ mestereket. A szórakozási lehetõséget a táncpajtában, szállást a vendégházban találha-tunk. A táncpajtában mini tárlat segítségével tovább tanulmányozhatjuk a matyó hímzésvilágot és technikát.
Mezõkövesdtõl néhány kilométerre található Tard. Ez a kis település is Matyóföld része. Szabó Zoltán szociográfus egyik írása is a településrõl szól "A tardi helyzet" címmel. Két tájházat tekinthettünk meg. Egyik közülük a jellegzetesen matyó "üstökös" ház, melynek lényege, hogy elõször a tetõt készítik el. Ilyen ház már csak itt, Tardon létezik. Az egyik ház a XX. század elejének lakókultúráját, bútorzatát és eszközeit mutatja be, míg a másik a jellegzetes szõtteskerámia történetét. Lelkes helybéli lakosok mutatták be a mezõkövesditõl eltérõ népviseletet, mód nyílt ennek felpróbálására is. Vendéglátóink a jellegzetes tardi keresztszemes hímzéssel is megismertettek bennünket.
Úgy gondolom, egy ilyen személyes látogatás nagyban hozzájárul ahhoz, hogy mindaz, amit a tananyag elsajátítása során tanultak a gyerekek, most szemléltetve ne csak rögzüljön, hanem élményként, figyelem és további érdeklõdés felkeltéseként szolgáljon.
Ezért javaslom bármelyik ("A" vagy "B") hon- és népismereti modult választja is a tanár, törekedjen arra, hogy a valóságban, tapasztalat útján is tudjanak tanítványaik élményt, ismeretet szerezni. Erre megfelelõ helyszínt ma már nem nehéz találni, idõt pedig, ha évközben nehezebben is, az év végi tanulmányi kirándulások alkalmával találhatunk.
Mert mint Einstein is mondja
"…tiszta empíriából nem származhatik megismerés, hanem csakis az elgondoltak, és a megfigyeltek összehasonlításából."

2006. tavasza

Bondor Mária
szaktanácsadó
Pesterzsébeti Pedagógiai Intézet (PEPI)
                                                                                                                 << vissza

Eddigi látogatónk: 92662